Akár hányszor figyelem,
gyönyörködöm szépségében, mosolyában,
belső csillogásában,
mindig eláll a lélegzetem.
Akkor mikor figyelem érzem. hogy érdemes élni,
de van úgy, hogy azt érzem gyűlöl,
csúnyán elutasítom az ellenállását, mérgét,
ő nem tudja, hogy érte bármit megtennék szívemből.
Sokszor szeretném, hogy messze legyen tőlem,
ne legyek rá kényszerülve, hogy elviseljem szeszélyeit, változásait,
bár ihletet nyújt csillogása,
akkor akarok uralkodni, mélyre hatolni, szerelmesként.
Akár hányszor látom az utcán,
mindig befed világának fénye,
belső feszültségeim kéjjé alakulnak,
csillogása feltölt, és boldogít, mint egy szerelmest.