Nem szeretem az álmaimat,
mert úgy felkavarnak.
Mindig azokkal találkozom,
akik, már rég' nincsenek velem.
Szomorú az ébredésem,
minden reggel keresem
azokat, akiket úgy szerettem,
de Ők már elmentek.
Nélkülük kell élnem,
egyszerű kis életem,
Nincs ezen mit keseregni,
semmi sem tart örökké.
Ha fáj is nagyon, minden elmúlik,
ki kell bírni, mert ez az életünk,
megszületünk, jövünk,
majd, ha itt az idő elmegyünk!