Radmila Markovity
Nagy költőkre emlékezve
“Valami nagy nagy tüzet kéne rakni
Hogy melegednének az emberek.”
Az elidegenedésnek hatalmas cunamija
megdermesztett minden lelket.
„Nem leli helyét ez istentelen
munkátlan világon.”
Hazát vált az ifjú, előtte
egymagában tüntet szótlanul.
Itt cafatokban lóg a betyárbecsület,
könnyel áztatva a kasza nyoma,
nem hallatszik az aratók vidám dala,
észbontó a rohanás mindenhova.
“Elmúlik-e egyszer ez a zűrzavar?”
Hova jutunk, mi halandó senkik,
maroknyi hazában a
maroknyi nép magára marad.
„Én félek, nem tudom mi lesz”
de hitem erősíti akaratom,
mellette fennhangon tiltakozom:
Nem kell az éles töltény,
kerek asztalnál váljék párává
a mindent elsöprő,
gyalázatos, embergyötrő
világmindenség feletti erő.
(József Attila, Jékely Zoltán, Csoóri Sándor, Pilinszky János idézetei)