Éjjel még szabadon szárnyal a képzelet,
vágyakban fogant tervek kísértenek.
Hajnalra felhőkben elúsznak az álmok,
az idill helyett valóságot látok.
Ábrándozhatok halódó út felett,
mit sem ér, hamis kép pereg.
A jövő időmről tudni nem lehet,
nem láthatom mi lesz ha nem leszek.
Testem reszket lelkem fél ijedten,
nem tudja végét a végtelenben.
Bennem a tudat a hittel vív csatát,
a halál nyugvást hoz, vagy csak látszatát?
Vajon megérte ennyi áldozat,
ha a vég nem üdv, csak kárhozat?