Hallod, valaki veri az ablakot.
Nyisd ki kérlek!
Nyisd ki, még akkor is,
ha úgy tűnik, hogy csak látomás,
még akkor is, ha a képzeletem
vagy a fülem csak úgy hallott valamit.
Nyisd ki!
Tágra nyisd az ablakot,
hogy még egyszer érezhessem
a hárs virágának illatát,
hogy mohón elárasszák
az életem álmát,
a sok feledésben
két idegen világát.
Tudod?!
Azok akik az utcán járnak,
azt fogják hinni, hogy nem vagyunk itt.
Itt, ahol valamikor
miénk volt az ablak, a ház, a hárs ...
Nyisd ki kérlek az ablakot,
hol a szerelmünk múló,
és minden csak egy pillanat volt.