A semmi sem volt fölösleges nálunk,
csak ölbe fogtuk, s körbe-körbe jártunk,
és előjött, ha muszáj volt, hát többször,
egy kanál zsír a kiürült bödönből,
a karéj kenyér ráakadt a nyelvre,
de ma sem tudom miből és ki szelte,
úgy faltam-ettem, mint ki ölni képes,
de kisgyerekként mégse voltam éhes,
hisz kenyerünknek csoda volt a héja,
csak szorongattuk, váltva két marékra,
s az egész világ úgy fürdött a napban,
hogy ropogósabbat még nem haraptam.