Ha kemény volnál, mint a kő,
hideg lennél, nem éltető,
talán több biztonságot adnál
homoknál, tollnál, izzó vasnál.
Ha formálhatnálak, mint vasat
formálnak át izzó parazsak,
alakíthatna - azt hiszem –
edzett acéllá hűs vizem.
Ha kezem közül nem peregnél,
mint kavics-homok ér-peremnél
folyton-folyvást ős-konok daccal,
leigáználak szelíd arccal.
Ha lágyabb, puhább volnál tollnál,
minden sejtembe behatolnál,
rám súlyosulnál, míg csak élek.
Talán már nem is szeretnélek.
( A Költészet Napján Győrben utcára posztolták ezt a versemet.)