"Megint tavasz van és megint panasz van"
valahol öröm bújkál a fagyos tavaszban...
koszolódik a föld menyasszony ruhája
sáros rögökre feslik, könny csorog utána
az eresz fagyos szeme is neki levesedik,
engedő fagy zöldjét őzek lelegelik...
ereje kezd lenni a sápadt-fényű napnak
duzzadt erek vérbőn szerelmet fakadnak
vizekkel telnek meg a szunnyadó árkok
Ahol "Emlékek orgonáit tépve járok."
*Juhász Gyula Megint tavasz van c. verséből.
A megadott sorok.