Könnyáztatta levélpapír
illatos és szép,
enyém maradt a földi kín,
szomorú a kép...
Látlak Téged ott a mennyben
mosolyog szemed,
leírom a levelemben
mindíg szeretlek.
Nem hallod a hangom többé
sír a hegedűm,
képzeletben utat törnék,
vágyom legbelül
szívem mélyén, itt maradtál,
írod versedet
ábrándozol mivé lettél,
de szép az üzenet...
Pihenj kicsit, írjál újra,
engem itt találsz,
emlékszem a régvolt múltra
nincs itt mit ma vársz...
Egyébként is ott a mennyben
angyalok közt élsz
olvassák a verseidet,
tudom mit remélsz...
megtalálod barátodat,
ki egykor voltam én,
újra éled a vágyakat
nincs más ott, csak fény!