Lelkünket a sok csalódás
összetöri, megrepednek
érzéseink támfalai.
Sötétbe borul a világ, lámpás
nélkül, tétován keresnek
fényt, támaszt, fohászai.
Testünkre kórságok törnek,
kínok, görcsök, sebek, láz is,
a gyengeség megalázás,
szánalmas lény az ember-váz.
Nem érdeklik események,
magába forduló báb lesz,
ha rajta nem segítenek,
életének véget vethet.