Eltemettelek magamban,
villámcsapás, ha látlak.
Görgeteg emlék vagy, sebző
napok hordalékában.
Oly mélyre ástalak belül,
mint ércet hegynek mélye,
csak földrengéssel, omlással
adhat ki meredélye.
Díszsírhelyet kaptál szívem
fekete sírboltjában.
Nem rózsák fonják magukat
fejfádra sírós-lágyan,
de szögesdrót tekeredik,
s bókoló gerlék helyett
hóbagoly gunnyaszt rajta,
s nincs ám nyár! Nincs kikelet!