... és alighogy elmentél...
Tudom én mondtam, hogy menj.
Figyeltelek, és figyeltem az ösvényt
ahogy a fű harmatán lebegve lépkedtél ...
onnan már vissza sem néztél !
Akartam, hogy menj, akartam, hogy maradj,
az első gondolatom gyökerezett ott.
Miért mentél el ? Miért is nem maradtál ...
Gondolatom hangtalan - átkozott, büszke férfi akarat - !