Mysty Kata: Szárnyadra veszel
Szívemen mulat a könnyű képzelet....
lebegő árnyként, mint szálló szökevény.
Szárnyadra veszel, és suhansz messzeség
erdején velem, gondolatsebesen.
Magaddal viszel. Könnyed malaszt-puha
nyoszolyába fektetsz, borvörös estén
szívedhez emelsz, - csakis a szívemért.
Zörejszünetünk, a harangnak búja.
Áramlásunk lesz az Istennek ujja,
lélekközelség és víg halleluja!
Galambpár röppen, az égből száll alá...
Halk búgás fedez, égi béke csöndje....
ránk is így talál, hisz álomba szökken,
mint tavaszdalban kinyílt magányvirág!