Fáradt magány töri lelkes lelkem lüktetését,
ellehetetleníti karmikus küldetését.
Elnyerem korábbi életeim büntetését,
vagy végtelen szenvedéseim újjászületést?
Csorbult lélek-tükröm vajon mit közvetít?
Torz foncsora ál-tükörképet fölvetít...
Prizma szórta, valótlan képet fölsegít,
a karma féreglyuk furatán átrepít?
Miként rögzíti lélek jeleimet,
és vájja belé vérző sebeimet.
Csak tárolja cselekedeteimet,
a beváltatlan ígéreteimet.
Lélek tabula rasa lehetősége száll,
egyetlen látó lehetőség... vagy odébbáll...
Szőke Zsuzsanna, 2015. 02. 16.