Nem kerül a bánat,
bárhogy is szeretném,
oly beteg a szívem,
csoda, hogy dobog még.
Szegény kicsi szerkezet,
életünk mozgatója,
annyi minden terhet cipel,
kész csoda, hogy kibírja.
Összeszorított fogakkal,
hordjuk gondunk, bánatunk,
ha már a Sors ezt róta ránk,
visszük hátunkon a keresztfát.