H.Gábor Erzsébet
Anyám csokra
Annyi minden történt, jó apám -
hol is kezdjem, mit meséljek el?
Tudom, téged minden érdekel,
hallgatnál, mint régen - óraszám.
Anya nincs jól, gyenge már szegény.
Látod, hozzád sem jön el soha,
fogva tartja őt a kis szoba;
hogy felépül, nem sok a remény.
Apró kertje egyre gazosabb,
meddők a fák, egyik sem terem,
borospincéd mint a jégverem,
sír a hordó, kongó hangot ad.
Enyészetté lett a múltatok,
penész festi át a ház falát -
nem érdekli semmi már anyát,
nincsen öröm, árva bú van ott.
Ezt a csokrot küldi most neked
- boltba vettük, nincs ott már virág -,
teste halni, lelke szállni vágy,
boldog ő csak fönt lehet veled.