Telnek a napok, múlnak az évek,
Az idő vasfoga ne rágjon Téged!
Keljél kedves, derűs mosollyal,
Feküdj fennkölt, szép álommal!
S közben a napba, mi belefér,
Legyen az, örömnek tágas tér!
Élj árnyas erdő közepén,
Hol a tisztáson szikrázva süt a fény!
Madárdal jelezze reggeled,
Hol a boldogságot mindennap megleljed!
Szelíd, szellő lágyan simítson,
Lelki társad kísérjen végig utadon!
S legyen nagyon-nagyon hosszú ez az út,
Olyan, mely szinte a végtelenbe fut…