Úgy hullottak le róluk ruhadarabjaink,
mint virágról a szirom, ha a szél lefútta.
még nem hervadhatunk, élnek vágyaink,
fiatal szerelmünk virágzik újra.
Ajkaink hevülnek, karjaink fonódnak,
egymásba gabalyodik verejtékes testünk,
míg a gyönyörtől sóhajok felszakadnak,
a világból mindent kirekesztünk.
Szív a test minden mozdulatát érti,
ha óránk mutatója, egy percre megáll,
összeforr bennünk a nő és a férfi,
szerelmünk a fényes égre száll.
Bp.2000.