Gondolkodom, mit tehetnék érted,
hogy szebb legyen a kis életed,
tudnod kell, hogy minden percben félt'lek,
ontanám én hidd a fényt Neked...
Bevilágítanék kis szobádba
én lennék a csodás Holdsugár,
lángolnának csillagok varázsa
csak állnék előtted oly' sután...
Átölelnél szenvedéllyel, vággyal
lázban égne gyönyörű szemed,
elképzelted sokszor de csak mással,
ha ott lennék, kellenék Neked...
Nem tehetem, mert a szívem másé,
segítenék, tudod nagyon jól,
ne csüggedj, hisz' szíved már más lányé
ne válj el tőlem, ne haragból...
Új szerelem izzik kis szobádban
ugye mondtam, ő az aki kell,
és az édes, kedves félhomályban
lázas csókjaidtól alszik el...