A SÉI ISTÁLLÓTŰZ
„Isten jókedvében két dolgot teremtett:
a tavaszt és a lovat.”
A nyüszítés, a tonnás sóhaj
beleszakadt az éjszakába,
az ég tele lett csillagszóval,
s a lovak égtek, mint a máglya.
Álltak. Remegtek. Érthetetlen
erővel feszültek a tűznek,
s a füst-mardosta hű szemekben
a lángok poklot hegedűztek.
Így égünk mi is. Bűnbe mártva.
Szenes csonkok közt botladozva
hajítunk üszköt a világra,
így fogódzunk a csillagokba.
Ki gyújtott lángot a lovaknak?
Ki volt, aki a tűzzel játszott?
Ki örül majd a virradatnak,
ha szétégette a világot?
Sehonnan nem jön válasz semmi.
A hat ló meghalt. Hírük sincsen.
S csak úgy tudtak pokolra menni,
hogy rajtuk lovagolt az Isten.