Heinrich Heine: Das Fräulein stand am Meere
Das Fräulein stand am Meere
Und seufzte lang und bang,
Es rührte sie so sehre
Der Sonnenuntergang.
"Mein Fräulein! Sein Sie munter,
Das ist ein altes Stück;
Hier vorne geht sie unter
Und kehrt von hinten zurück."
(Egy kisasszony megállt a tengernél,
Egy kisasszony megállt a tengernél,/és hosszanés szepegve sóhajtott,/az hatotta meg annyira,/a naplemente.//
Kisasszonykám! Légy vidám,/ez egy ősi trükk;/Itt elől lemegy,/és hátulról visszatér.)
Heinrich Heine: Kis hölgy a tengerparton
Kis hölgy a tengerparton
zokog, megáll az ész,
azért, mert alkonyatkor
a Nap a vízbe vész.
Kicsim! Ne sírj, hisz régen
így játszadozik ő;
elől elbújik szépen,
majd hátul visszajő.
Heinrich Heine: Kislány a tengerparton
Kislány a tengerparton
áll, s zokog piszkosul,
azért, mert alkonyatkor
a Nap a vízbe fúl.
Kicsim! Ne sírj, hisz régen
így játszadozik ő;
elől elbújik szépen,
majd hátul visszajő.