még nem akarom kinyitni
ajtónkat a télnek
még ősz van
hisz alig múlt nyár
s ha hullnak is
a rőt levelek egyre
kezed én el nem engedem
halk szavú útitársam
mutasd hogy utunkon
együtt merre
halovány orcádon
még ragyog szemed fénye
s mit meghagyott
a falánk tavasz
s a mohó nyár
a szerelmes vágyat
még ne falja fel a magány
mert dolgos kezed
ha megpihen kezemben
s tündöklő fénye
a mindig csodált szemednek
nékem a legszebb ajándék
hadd nyújtsam át neked
a tél elől rejtegetett
féltőn őrzött virágot
viruljon e vénülő őszben
ahogy a virágzó tavaszban
s az éltető nyárban
én ugyanúgy szeretlek
szeretlek téged
hű útitársam