A lelkem tárt lesz, mint az ablak,
ha elmegyek, szemedbe süt,
az emlékeim rád ragadnak,
hogy ne legyen baj fönn velük.
A perceink is szétszaladnak,
de óramutatójuk üt,
tégy ékezeteket szavamnak,
és írj egy apró sort velük.
Bár tudom, azt ott úgysem értem,
de rád jussoltam szívverésem,
s ha nem is hallik a szavad,
majd úgy megyek el nem egészen,
hogy lágy betűid észrevétlen
egy lélegzetbe bújjanak.