Majd, amikor nem gyúlnak a fények,
csendben leszek, nem üzenek én,
gondolj rám egy pillanatra, kérlek,
nem leszek, ki szüntelen mesél...
Kérdezd meg a csillagokat csendben
hallanak-e lágy dallamokat
ott leszek és kitárom a lelkem
nem láthatod többé arcomat
De ha figyelsz, hallhatod a hangom
éjszakákon Neked dúdolok
megvívtam már tudd a kemény harcom,
mennyországban van az otthonom...
Ne sírj, kérlek, az a dolgod felejts
életedben érint még a fény
nélkülem is élj boldogan, szeress
Te voltál a csodálatos lény...
Majd amikor kigyúlnak a fények,
szeretni tudsz újra igazán,
megnyugszik a szív, a fájó lélek
szép lesz, hidd el, szebb ó, nincs talán
Tekints fel a csodás mennyországra,
csillag leszek, világítok én
boldog leszel, hidd el nemsokára,
egyedül csak Rád vigyázok még...
De Te nagyon boldog légy, és éljél,
helyettem is éld az életed,
csodás lesz, és tündöklőbb a fénynél
engem többé nem kell féltened!