…amott meg nézz a völgybe le;
olajfák érő gyümölcse
szürkészöldebbre festi át
a nyárvég porvert tónusát.
Tisztább napokban támfal a
hegy lépcsőződő oldala,
s libbenő párák fedezik
katlanát, ha főn közelít.
Keskeny öszvércsapás ered
völgyi falvak háta megett,
hol népe ajtókeretre
Isten bárányát szegezte.
Szemöldökfák bús kegyura
egy málló falú templomra
régóta mord arccal tekint,
ősz papjuk olykor rálegyint.
Hegy csontjából rakott falat
a nép, vén olajfák alatt,
és teraszlábakhoz közel
követ, venyigét halmoz fel.
Így volt húsz éve, s most megint
a katlanban, ki letekint,
töprenghet: más újul, vagy én,
a változások küszöbén?
Sikátor végi kőfalon
a harmonikát hallgatom,
s poros, nyárvégi csillagok
ámuldoznak, hogy itt vagyok.