Édesanya ma otthon jártam...
Édesanya ma otthon jártam,
szülői ház kertjében
pünkösdirózsát csodáltam.
Kedves virág rég ültetted,
a sírodra ebből csokrot kötöttem.
Harmatcsepp a virágszirmon,
szívemben örök a fájdalom.
Gyöngyszem cseppként
könnyem hullik, zokogok...
a fejfádra ráborulok.
Fáj az emlék, ha rád gondolok,
Napsugara csillan a szirmokon.
A sírkertben béke honol,
a lelkemre gyász borul.
Csak még egyszer visszajönnél,
fáradt kézzel átölelnél.
Úgy ahogy régen tetted,
emlékeket sosem felejtem.
Édesanya a legdrágább kincs voltál,
e jóságos szív most fentről vigyáz rám.
Köszönöm hogy értem éltél,
szerettél és dédelgettél.
Mázsányi súly a lelkem nyomja,
a fekete föld a tested takarja.
Búcsúzom bár szívem szakad,
szeretetcsokrom nálad marad.
Imám meghallgatásra talál,
a felhőkön túl várjál reám.
Isten veled Édesanyám!