H.Gábor Erzsébet
Sárga virágom
Sárga virágom pongyolapitypang,
réti királynő, szöszke tavasz
- visszadereng egy távoli visszhang -,
almafa hulló szirma havaz.
Hallani vélem friss kacagásunk -
gyermeki évek, békeidők,
árnyak öléből messzire vágytunk,
Nap fele szálltunk - „égbeli nők”.
Mennyire boldog volt a szabadság,
porba fürödtünk kinn a mezőn,
körbe futottuk százszor a nagy fát,
s jókat aludtunk fűheverőn.
Csokra a rétnek sárga virág volt -
fénykoszorút font rája az éj,
esti sötétben lelke világolt,
mennyei színben ringva a mély.
2015.05.03.