Antropomorf világképünk
vizuális képzeletünk
érzéseink, fogalmaink,
álmaink, vágyaink, emlékeink
valós vagy virtuális képekben
jelennek meg létükben.
Eleven csontváz a halál,
bő köpönyegben jár,
vállán kaszát visel,
létünk fonalát ezzel metszi el.
A boldogság piros és gyönyörű virág,
kábító illata örömmel árad rád.
Találkozunk sápadt irigységgel,
zöldszemű szörnyeteggel.
A művészetek nyelvén mindenki érzi,
a szó szegény, csak a nyelvet ismerő érti.
Empátia az átélés alapja,
elmélyülés, antropomorf alakba
formáltan hisszük, mint az Istent,
létezik, akkor is, ha hitünk egymásban nincsen.