Eső után
Eső után csigaszánon
halad velem a jó idő.
Napfény nevet árnyékomon,
pedig én vagyok az első.
Hátizsákom félig raktam,
nem készültem hosszú útra,
nagyobbik részt szétosztottam,
legyen másnak is jutalma.
Tavasz lombjait bámulom,
erdőt járni még ráérek.
Régi, kopott, gyenge húron
szívdobogásom az ének.
Pihenőben hegedűmből
szomorkás, bölcs nóta csendül,
fájdalomtól vagy örömtől
állam alá madárdal ül,
majd felröppen. - Gyerünk, pajtás! -
szólítom meg önmagamat.
Jövőm fáján még új hajtás
s néhány virág dalra fakad.
(Csősz József )