néma égnek súlyát
ma szivárvány tartja
kapuján kell hogy
lassan áthaladjak
bűnbánatom csendjét
hátamon cipelem
mélyről száll sóhajom
s a szivárvány megreped
reccsen nagyot roppan
mintha zengene ég
a fényözön másvilági
s atyám sietve lép elém
csak állok szótlanul
s ő karját ölelésre tárja
és érzem milyen jó lenni
ma atyám tékozló fiának