A.)
Elősereglenek sós hullámok emlékei.
A Fellegek Ura engem sodor a partra -
erényért szolgáljak
- múlandón múlhatatlan -
a Rózsák Hercegének
----
Hiteddel vezess Jézusunk elé
a szelíd halhatatlanságba ---
Vigyázz! - kivirágzunk az éjjel -
míg Ő tüskékből hajnall,
árulók dobálták sárral:
Setét Sereg
B.)
Hiszed-e a vér fájdalmát - iszamos,
de csókokkal mulasztható (volna).
Csóktalan! Föltolul mosolyod,
édes almavirágzás a Kert, -
szirmos kékszakállba fogózz,
ébredezz önvaló-vajúdásra
- galambszárny teszi könnyűvé
szivárványterhed -,
szellőként fekszik az ég alá
idekönnyesült Krisztusoddá.
----
C.)
Beállna vonatunk
- fehérkendő, zöld ág -,
a Golgotáig közlekedik, -
tán még tovább.
Szállj fel, telepedj mellém,
arcunk rögzül a tájon - suhan -,
az ablakon jégvirágon nevelt Szabolcs betű:
apai sóhaj!