Gyász
Írta: magbarbi Dátum: Február 24 2008 17:59:35
Ha szomorú lesz a szívem, ki vigasztal meg engem?
Ha hiányzik, ha rossz, ha fáj, hol lesz akkor Apukám?
C
Teljes hír
Azon a hûvös reggelen már nem ébredhetett velem.
Azon a derûs délelõtt már sehol sem láthattam õt.
Azon a meleg délben egyedül ettem ebédem.
Azon a forró délután magamra maradtam bután.
Azon a fagyos éjszakán feledtem édes illatát.
Régen vidámságot hozott, most elment, örökre távozott.
Régen szorította kezemet, most itt hagyott örökre engemet.
Régen segített a gondon, most nem hallja, hiába mondom.
Most már sosem lesz otthon.
Ha felriadok éjszaka, nincs ki megnyugtathatna.
Hogyha lebetegedek, ki borogat engemet?
Egy tétova helyzetben, ki tanácsát kövessem?
Ha szomorú lesz a szívem, ki vigasztal meg engem?
Ha hiányzik, ha rossz, ha fáj, hol lesz akkor Apukám?
Régen vidámságot hozott, most elment, örökre távozott.
Régen szorította kezemet, most itt hagyott örökre engemet.
Régen segített a gondon, most nem hallja, hiába mondom.
Most már sosem lesz otthon.
Imádtam vele lenni, nála jobban nem ismert senki.
Míg kicsi voltam, játszottunk, egymásnak mindig ott voltunk.
Minden titkot megosztottunk, igaz barátokká váltunk.
Ismerte minden mozdulatom, imádott engem, tudom.
Együtt voltunk jóban, rosszban, ki lesz velem most, ha baj van?
Régen vidámságot hozott, most elment, örökre távozott.
Régen szorította kezemet, most itt hagyott örökre engemet.
Régen segített a gondon, most nem hallja, hiába mondom.
Most már sosem lesz otthon.