Gyógyító könnyek gördülnek le hideg arcomon,
segítenek az önmagammal vívott harcomon.
A fájdalmamat átmossák, a mérget feloldják,
a haragtól és dühtől lelkemet csillapítják.
Az elválás fájó és nehéz,
és a külvilág is csak lenéz.
A szakítás Veled, oly nehéz...
Ahogy ősszel a méltóságteljes fának,
mikor minden levele lombkoronának
hirtelen az avarban terem.
Elveszett, odalett mindenem!
A változás újranyitja majd szívem,
hiszem, a tanítást újra megnyerem.
Szeretlek, Édesem.
Viszlát, én Kedvesem!
Kartal, 2014. november 22.