itt vagy
és látod mindegy
illesz-e a világhoz
az így is úgy is biztos
kezekkel húz magához
te gúzsba kötött álmod
csitítását se győzöd
és húsodba ivódnak
rokonok ismerősök
viszed
hozzák
a gondok batyuit
dús csomaggal
goromba képpel
homlok-
redőkre gyűrt kalappal
utadba áll a nappal
úgy vagy magad mint erdőben a fák
bogos gyökérzetükkel összefont
földből tornázza mind a fény felé
a törzs örök díszét a koronát
de lent dől el
nyújtózhat-e
tovább
látod hiába óv
a rád szabott
szemérem
magad vállalni mégis
csak másokért lesz érdem
az idegen növény is
hozzátanul a tájhoz
itt vagy
és látod mindegy
illesz-e a világhoz