Amikor a fényes Hold
arcára ködfátyol borul,
sötét lesz az éjszaka
és ölelésed, csókod,
a sötétben elhomályosul.
Nagy fájdalmam nekem,
hogy eltünsz észrevétlenül
és vissza sem nézel,
csak intesz csendesen
és eltünsz az éj sötétjében.
Azóta is várlak, kereslek,
hogy karjaimba zárjalak,
csókoljalak, öleljelek,
oly boldog voltam Veled,
de ezt Te nem érdemled!