Újból illatát osztja az erdő,
a mezei pacsirták röpptükkel magasítják az eget,
melyet az emberek idáig a vállukon hordtak.
Az is igaz, a fák ágai között még nem teljesek a nappalok,
de a hosszú esős délutánok után
friss órák jönnek,
s aranyban úsznak majd a napsütötte időszakok.
Újak, melyek átszaladnak a házak frontvonalán,
érintik az ablakok üvegét,
és a fény visszaverődik a mozgó ablakszárnyakról.
Végül: megérkezik a csend,
még az eső is talán lassabban, szinte lépkedve érkezik,
mélysége mélységeset hoz a kövekre,
és minden elhalkul ...
A fény kiemeli a faágakon feltupírozott,
felborzolt rügyeket.
Itt a május Kedvesem !