Indexjel
Írta: PlasticPuppet Dátum: Február 25 2008 04:54:52
T
Gyûrûznek az utcai szennyes kis tükrök,
Ahogy egyre közeleg, de ide nem ér.
Teljes hír
Nem, nem értem.
Nincs alkalom.
Nincs funkció és
Nincs létezés.
Mindent tagad az elmém,
Nem! Önmagamban egy nagy tagadás vagyok csupán.
Aki nem érti, hogy az üvegfalon át
Miért nem lát tisztán, mikor a víz már a szemét lepi el.
Az esõ önmagában nem jel.
De mikor füstös szürke lesz az ég, mint egy vízihulla,
Érzem, mi készül, és látom, ahogy minden beleremeg.
Gyûrûznek az utcai szennyes kis tükrök,
Ahogy egyre közeleg, de ide nem ér.
Valaha meglátom, valaha felfogom?
És észrevesz-e majd a gombostûfejek közt?
És hatalmamban áll-e majd integetni,
Kapálódzni, hogy itt vagyok!?
A kérdõjelek, mint horgok, kapaszkodnak a számba.
Cseppennek még szavak belõlem, vagy csak álmomban nyáladzom?
...
Nem, nem sírok, csak a szél fúj.
Ami a szemembõl kifolyhatott, már elõttem hever
Vagy belémkövült.
Nincs már szelíd, kézdédelgetõ részvét,
Õszinte együttérzés, mélyen átélt alázat.
Már csak a világ van, meg én,
Meg a betonrengeteg, a szürke panelek,
A villódzó képek és az epillepsziás roham...
Az intelligens világ, tisztítószemcsés matéria
Makulátlanra mosott mindent, a kezeimet is,
Csak valahol a szám mögött, az agyam elõtt,
Az idegszálak közt maradt valami.
Valami, ami azonban agresszívan terjed és elharapódzhat.
Hófehér, széles mosoly köszönt
Így a jó, így a szép, így a tökéletes, légy példakép
Szolgáltass mintát azoknak, akik még mocskosak!
Elvakítanak a fogak. Eltakarom a szemem,
Összegömbölyödöm, hogy ne férjen belém
Több tapasztalat.
Megkísérlem a lehetetlent.
Ne férjen belém a világ.
Csak én férjek el benne egyszer.
Szájsarok moccan, de el is ernyed,
Fölényes érzéssel (magam vagyok, de legalább...)
és legyõzötten kullogok tovább.
2007 03 25