Elmentél és nem tudtad, hogy hol vagyok,
Nálad nélkül hidegek a hajnalok,
Minden virág neked ontja illatát
nem érdekelt, van ki téged visszavárt
Belém mart a kétség, gyötrő fájdalom,
égő ajkad soha többé nem láthatom,
rózsa nyitja szirmait és énekel
úgy gondoltam, csak is nekem létezel.
Minden nap, ha rám borul az éjszaka,
gondolkodom, találkozunk valaha?
Utad végén visszanézel egyszer még
vagy örökre elnyel a kínzó messzeség
Nem látom a mosolyod, a két szemed
nem foghatom soha többé két kezed
milliónyi madár dalol kinn a fán
enyém maradt a kín, minden éjszakán
Nevess csak, és tipord össze lelkemet
Te voltál, ki engem soha nem szeret
vagy talán az emlékedben ott vagyok
Nálad nélkül hidegek a hajnalok!