Ébredj Szerelmem a csodálkozásból,
mert elkényeztetett a szerelem, mikor megsebzett.
Hívd az eget, és szabadulj meg az álomtól,
mert a boldogság szertartáskönyve elvarázsolt téged.
Ébredj szépem, adj magadnak még egy esélyt,
mert te szövöd az imák láncfonalát.
Tedd vízkeresztkor a párnád alá a bazsalikomot,
ne tedd a pillanat parazsára, ha még gyenge érzelmet is ád.
Ébredj szép asszony, és adj életet,
a halál a női eszme tagadása,
vásárold vissza az örvénylő ködből
isteni természetedet, rendeltetésedet egy új szerelmi vágyra.
Hát ébredj fel és lépj
az átélések valós küszöbén,
ébredj fel és zúzz össze mindent ...
Azt a régi embert, mert ott már nincs remény.