A lehajtott fejű Alkonyból...
szemek düllednek ki harcoktól,
s hullnak alá, hullnak a cseppek,
könnyözön imádkozik Hegynek.
- Sóm, amíg szétmarja a szíved,
s értelmed lassan elveszíted...
van még időd látni az Embert
és arra is, hogy hitét megnyerd.
Légy kegyes, ne zúzzad a lelket,
több örömöt osszál, mint terhet;
magasztald, nem kell a büntetés,
ez az egy Nap oly halvány, kevés.
Többet vess Égbe, vakítsanak!
Lávaként forrjanak "színfalak"...
Ettől talán kiolvad Sorsunk, s
lazul dermedt markától torkunk.
A lehajtott fejű Alkonyból...
szemek düllednek ki harcoktól,
ellep már mindent a szenvedés;
Erőt adj, kérlek, mi nem kevés!
(2015. május)