Örökkön változó kertek,
mint a pávák tolla, legyezők.
Csendes inas voltam,
egy világ kovácsa mellett - isteni erő -.
S az égbolt meséket mondott,
végtelen, láthatatlan, - öreg -,
sugarak keresztezték a homlokom,
egy zászló árboca mögött - fejem tisztelgett -.
Az álmosság vize,
zavaros ugrások,
a napkeltében aranyszárnyú pillangók.
Sárgát álmodtunk,
törékeny az életünk ...
Csak egy tavasz volt.