Beleírt a naptárba az idő,
mint akkor én jegyzetfüzetembe:
a júniust lapozta most elő...
Nyár melegét őrzi naplemente.
Beleírt az arcomba az idő,
mint a szántók tavaszi ekéje,
új barázdák sora lefelé nő,
mélyül szemem bogárnyi vidéke.
Beleírt a sorsomba az idő:
fejbe kólintanak a sugarak,
megnehezül tőle szív s a tüdő,
alig védenek alkalmi árnyak.
Írj csak, idő, csak egy novellányit,
kisregény is lehet még belőle.
Közelgő ünnepen lelkem áhít
kiáradást hegyekre, felhőkbe.
Bejárhassam idősíkjaimat,
s megmártózzam frissítő vizében.
Tudom, óra hátra sose ballag.
Lépnem kell még hitem erdejében,
s hinnem kell az élet erejében!