When I have fears that I may cease to be…
When I have fears that I may cease to be
Before my pen has gleaned my teeming brain,
Before high-pilèd books, in charactery,
Hold like rich garners the full ripened grain;
When I behold, upon the night's starred face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And think that I may never live to trace
Their shadows with the magic hand of chance;
And when I feel, fair creature of an hour,
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power
Of unreflecting love—then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think
Till love and fame to nothingness do sink.
_______________________________________
Ha félelem fog el, hogy nem leszek…
Ha félelem fog el, hogy nem leszek,
Még azelőtt, hogy kiírnám magam,
Még azelőtt, hogy súlyos könyvhegyek
Telnének maggal, mit termett agyam;
Ha látom én, a csillagarcú éj
Szerelmi jelkép-felhőkkel tele,
S követni árnyuk nincs esély, hogy élj,
Mert űzi őket változás szele;
Ha érzem – boldog óra szülte lény –,
Nem nézhetek reád többé sosem,
S meddő szerelmem lázát újra én
Nem élem át… Nos hát, akkor, igen,
A világ partján állva, egyedül,
Majd nézem: vágy, hír semmibe merül…
* * * * *