Májusi ősz lett kora délután,
esőcsepp dobol a csatornán.
Szobámba zárt az ég áldása,
írnék, de sántit a vers-lába.
Pár szál szóvirág kellene ide,
néhányat lelek emlékeimben.
Agyam rímek közt kotorász,
" írd le szépen amit épp most látsz"
Hallgassak elfáradt múzsámra?
a szavakat most ő sem találja.
Ablakkeretbe szorult a panoráma,
a hegy elbújt egy felhő odvába.
Harang -kongás töri meg a csendet,
hatot számolnak az óraütések.
Tócsa szemében megcsillan a lámpa,
bágyadtság ereszkedik a tájra.