Fákon pihen a csend,
a hegyen bealkonyul,
a Hold az égre gurul,
fenn trend a rend.
Ott pontos a menetrend.
Mennék a hajnal elébe,
a Nap süssön ki végre,
de ő mindig ragyog fent,
csak a Földön van sötét.
Ráült a világra,
kúszik az agyakba,
mint pestis terjed szét.
Ez nem az én világom.
Itt kihunytak a fények,
gyűlöletben élnek.
Olyan helyre vágyom,
hol nyugalmam találom
hol békességben élnek,
az emberek nem félnek,
nem számít másságom
és az álmok szépek.