H.Gábor Erzsébet
Bohócok
Ezernyi bohóc a színpadon,
mindenki produkál - Ő az úr!
Lassan a tűzoltót hívhatom,
leég az arcomról bőr, glazúr.
Az egyetlen néző én vagyok -
tapsoltam, nevettem, sírtam is;
szakad a cérna, már lázadok,
rekedten ordítom - mind hamis!
Mért kéne nekem is játszani,
mért fáj a szó, ami szent, igaz,
mért akarsz más színben látszani,
mivégre, mondd csak, az álvigasz?
Elég volt! - menjetek mind haza!
Enyém a színpad - majd nézzetek!
Álarcom nincs, csak a szív dala -
csalóka társulat ég veled!
Nem kell, hogy tapsoljon senki sem -
ruhátlan lélekkel táncolok,
elég, ha én magam elhiszem;
igazi, köztetek én vagyok!
2015.05.25.