Csillagüzenet III.
Mikor eljő minden este
és a fény elmúlék,
szíved csillaga értem
kigyúlék,akkor
fényedben örökre elmúlnék.
Létedben nem lennék
többé fáradt,
csókolva - csókolnám
édes - édes csillag szádat.
Igaz fényben tudnád,s
tudnám már,hogy hol van
az igaz szeretet,én
lelkemben igaz fényként
őrizném magamnak
csillogó - csillag szemedet.
Mivoltom rajtad örökké
boldogan merengne,de
vélem volnál már,s
virágillatú világban lelkem
örökké,csak téged szeretne.
Maradnál szép üzenet
nékem csillagokban -
csillagokon túlról,s ha
messze mennék,fényed
elérne hozzám újból.
Újból majd ringna
lelkeden - lelkem,s
maradnál csillag - csillag
szerelmem,s
ragyogva -ragyognál
örökké felettem.
S majd fák között,ha
suhanok mint egy lélek,
úgy tudom,
hajnalokban - csillagokban,
hogy még benned - benned
élek.
Élem a világot,s mi szép
benned,s te szíveddel
mondod majd...még nem
kell menned!
Nem megy el tőled szívem,
útporába nem vész,
csillagokban, ködös
hajnalokban örökké - örökké
bennem - bennem élsz!
Élem még eme létet,hogy
adjam,s hozzam magamból
a szépet...virágok illatából,
égi kékből,nem léti
boldog - boldog fényből.
Hol ragyog nékem éltető
csillag szemed...hajnalok
lágy ködében,ha lélekké
is válnék...örökre itt maradok
veled...legyen néked eme
dal örök csillagüzeneted!
(Á.J.Cs. 2015. május 12.)
(Jessie)