H.Gábor Erzsébet
Emlékek béklyói
Mikor az ajkad a számhoz ért,
bíborló lángra gyúlt a hajnal,
s a vágya csókba fúlt a Nappal -
feladtam mindent egy álomért.
Esküdtünk - örökre tart a nász!
Kit érdekelt az, hogy múlt a nyár?
Pipacsot dajkált a dús határ,
s aranyba’ ringott a magkalász.
Szerettünk, szabadon, boldogan,
kacagva szeltük a kék eget,
szárnyakat adott a képzelet -
bántottak bennünket oly sokan.
Villámként sújtott a sors keze!
Áldozat lettünk - oly védtelen -,
keselyűk törtek ránk éhesen,
fénytollunk kerengett százfele;
hullott a sok pihe szerteszét.
Hatalmas sas repült arra, s ott,
a szíve szavára hallgatott,
s elvitte szárnyán a szép regét…
Nehezek nagyon a hajnalok,
zsolozsmát éneklek - fáj dalom,
szívemet tépi a fájdalom -
emlékek béklyói. Rab vagyok!
2015.05.26.