Játsszuk azt, hogy most te vagy a múlt! -
Az én ujjam kis gépre simult,
te pedig valahol zsákban futsz,
zsinóron csüngő lángoshoz jutsz,
hátra kötött kézzel ugrálsz fel,
a tízforintost sosem éred el,
arcod lekvártól lesz maszatos...
Az én kezem folyton programoz,
mégsem gyűlik ettől még a pont:
homlokomon ráncot vet a gond.
Játsszuk azt, hogy letört ág-lovad
veled ugrik át nagy árkokat,
én paripám zenés versenyen
plusz jelekkel célba kergetem.
Te meg hallatsz hangos nyihahát,
megtáncoltatsz ócska rongybabát,
én pedig egy sztárt öltöztetek,
felnőtt szívű kamasz kisgyerek,
legómból lesz felhőkarcoló,
s alattad billeg a hintaló.
Játsszuk azt, hogy a május te vagy,
velem már a június szalad,
ami persze nem játék csupán -
komoly évek eltelte után.
Tudom jól, hogy mást mond a jelen,
füledbe az új dal mást üzen.
Táncodra lábam nem billen úgy,
elvárom, hogy néha-néha súgj.
Tudd, hogy ifjú nyarad eleje
boldogító jövőd kezdete...
Fogd a kezem... táncoljunk...gyere!