Márciusi szünidőben jártam
cukorjuhar-ültetvényen este,
félve kértem a fűtőt, tüzesre
szítsa kazánja lángját a gyárban:
"Fűtő, lapátolj, ne gondolj üsttel,
hogy több szikrát küldj égbe a füsttel."
Hittem, még több rakás rőzsehalom
csupasz cukorjuhar-ágak között
felizzik majd, s míg a ritka hegyi
levegőben felkerengve köröz,
a hold fényét ott fenn megemeli.
Fogyó holdnál a cukorjuharok
koronája, mint fedeles vödör,
s földjét medvebőr hószőnyeg fedi.
A szikrák nem változtak holdporrá,
csak alakzatokba tömörültek,
az ágakon hamarost ők ültek,
mint Fiastyúk, Orion, Oroszlán.
Robert Frost: Evening In A Sugar Orchard
From where I lingered in a lull in march
outside the sugar-house one night for choice,
I called the fireman with a careful voice
And bade him leave the pan and stoke the arch:
'O fireman, give the fire another stoke,
And send more sparks up chimney with the smoke.'
I thought a few might tangle, as they did,
Among bare maple boughs, and in the rare
Hill atmosphere not cease to glow,
And so be added to the moon up there.
The moon, though slight, was moon enough to show
On every tree a bucket with a lid,
And on black ground a bear-skin rug of snow.
The sparks made no attempt to be the moon.
They were content to figure in the trees
As Leo, Orion, and the Pleiades.
And that was what the boughs were full of soon.